Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Szenvedélyes szenvedések 2.	Nagy Ildikó	2010.12.01. 20:18
Tisztelt Ügyész Úr!   Mivel ismételten kórházban fekszem, csak az első, a folyamat leglényegesebb esetére térek ki.    Kini Tivadarral a rendszeres buszjáraton ismerkedtem össze. Várhegyen, az ipari parkban dolgoztam  ( tűzoltói szakképesítésem ellenére), ahova a cég rendszeres buszjárata vitt ( és hozott) bennünket naponta. Mint ahogy az úton lenni szokás: beszélgettünk. Megemlítettem egyebek közt, hogy  elváltam, most  az építési telkemet akarom eladni és a házunk alsó szintjét magamnak rendbe tenni… Még be sem fejeztem terveim mesélését, amikor Titi felkiáltott: MEGVESSZÜK! Épp ilyent kerestünk a testvéreimmel!   Másnap –szombat lévén – kora délután bejöttek értem, hogy megnézik  a telket. Igen ám, de az ő szándékok komoly—mondták, s meg kell ünnepelni ezt! A sarkon van egy  kis kocsma. Pici helyiség és a neve is az. Ittunk. Azaz ittam. Ők meg itattak… Egészségemre!   Amikor a kijöttünk a  Kiskocsmából, már szédültem. Mondtam, ne menjünk el most, de ők bíztattak: szép az idő, kiszellőztetem a fejem és különben is csak megnézik… Az első falunál megálltunk egy cukrászdánál. Lajos, a másik testvér mondta, hogy csak mellékhelyiséget keresi. Leültem egy kinti asztalhoz és vártam. Titi hozott két pohár italt. -- Csak nem hagyjuk ki a koccintást? Nézett rám tréfálkozva. Nem is hagytuk. Aztán jött a következő kör –akkor ádám fogatta meg velem a poharat. Szinte este lett mire odaértünk. Tivadar, Lajos és Ákos végigment a telken. Nagyon tetszett nekik. Ötletesnek találták a kiskert elején lévén zöldségtárolót is. Az én magam csináltam, egy évvel korábban. Korszerű volt, tiszta és mutatós. Akkor Titi elvett egy üveget: megvettünk—most a koccintás jön! Jött is. De akkor már nagyon forgott velem a világ. Ők ezalatt elővették a megírt papírokat, elém tették: írjam alá, a pénzt meg majd másnap megkapom. Erre a  pincér is felfigyelt és odaszólt: --Hogyan lehet ilyen állapotban üzletet kötni? Válaszolt-e valaki, vagy sem: nem tudom. Én viszont aláírtam. Gondoltam egy előszerződés… De nem az volt. Ugyanis még az ügyvédhez is elmentünk -- akkor este! Ő is több papírt tett elém én meg csak írtam, gondolva: mindjárt számolják a pénzt. Mikor rákérdeztem, Titi hátbaveregetett: --Majd holnap elvisszük kiskomám a 3 és fél milliót. Rendben? De előbb ezt a pohárnyit még megiszod! Hogy kerültem haza, nem tudom! Tisztelt Ügyész  Úr! Lassan  hatni kezd a gyógyszer, amit  alvásra adtak. Félbehagyom. A türelmét és a figyelmét előre is köszönöm.                          Tisztelettel: Árva Ádám

SZENVEDÉLYES SZENVEDÉSEK 1.	Nagy Ildikó	2010.05.15. 01:07
Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk