Tisztelt
Ügyész Úr!
Mivel ismételten kórházban fekszem, csak az első, a
folyamat leglényegesebb esetére térek ki.
Kini Tivadarral a rendszeres buszjáraton
ismerkedtem össze. Várhegyen, az ipari parkban dolgoztam ( tűzoltói szakképesítésem ellenére), ahova a
cég rendszeres buszjárata vitt ( és hozott) bennünket naponta. Mint ahogy az
úton lenni szokás: beszélgettünk. Megemlítettem egyebek közt, hogy elváltam, most az építési telkemet akarom eladni és a házunk
alsó szintjét magamnak rendbe tenni… Még be sem fejeztem terveim mesélését,
amikor Titi felkiáltott: MEGVESSZÜK! Épp ilyent kerestünk a testvéreimmel!
Másnap –szombat
lévén – kora délután bejöttek értem, hogy megnézik a telket. Igen ám, de az ő szándékok
komoly—mondták, s meg kell ünnepelni ezt! A sarkon van egy kis kocsma. Pici helyiség és a neve is az.
Ittunk. Azaz ittam. Ők meg itattak… Egészségemre!
Amikor a kijöttünk
a Kiskocsmából, már szédültem. Mondtam,
ne menjünk el most, de ők bíztattak: szép az idő, kiszellőztetem a fejem és
különben is csak megnézik… Az első falunál megálltunk egy cukrászdánál. Lajos,
a másik testvér mondta, hogy csak mellékhelyiséget keresi. Leültem egy kinti
asztalhoz és vártam. Titi hozott két pohár italt.
-- Csak
nem hagyjuk ki a koccintást? Nézett rám tréfálkozva. Nem is hagytuk. Aztán jött
a következő kör –akkor ádám fogatta meg velem a poharat. Szinte este lett mire
odaértünk.
Tivadar, Lajos és Ákos végigment a telken. Nagyon tetszett
nekik. Ötletesnek találták a kiskert elején lévén zöldségtárolót is. Az én
magam csináltam, egy évvel korábban. Korszerű volt, tiszta és mutatós. Akkor
Titi elvett egy üveget: megvettünk—most a koccintás jön! Jött is. De akkor már
nagyon forgott velem a világ. Ők ezalatt elővették a megírt papírokat, elém
tették: írjam alá, a pénzt meg majd másnap megkapom. Erre a pincér is felfigyelt és odaszólt:
--Hogyan lehet ilyen állapotban üzletet kötni?
Válaszolt-e valaki, vagy sem: nem tudom. Én viszont
aláírtam.
Gondoltam egy előszerződés… De nem az volt. Ugyanis még az
ügyvédhez is elmentünk -- akkor este! Ő is több papírt tett elém én meg csak
írtam, gondolva: mindjárt számolják a pénzt. Mikor rákérdeztem, Titi
hátbaveregetett:
--Majd holnap elvisszük kiskomám a 3 és fél milliót.
Rendben? De előbb ezt a pohárnyit még megiszod!
Hogy kerültem haza, nem tudom!
Tisztelt Ügyész Úr!
Lassan hatni kezd a gyógyszer, amit alvásra adtak. Félbehagyom.
A türelmét és a figyelmét előre is köszönöm.
Tisztelettel: Árva Ádám
|