Képzeletbeli csevegés Barátnőmmel 2. /Para-para/

Nagy Ildikó  2008.04.30. 23:46

 

 

 Barátnőm (továbbiakban csak B.) bólintott azzal a jellegzetes, tisztánlátókra jellemző, bölcs, titokzatos, megnyugtató mosolyával:
 
− Majd rájössz, ha végigvezeted az „egészet”! – sugározta erre egész lénye, szó és hang nélkül, gondolatilag – azaz telepatikusan. Ábrándozz csak a csak csevegésünkről tovább…

          
                                   
          A 9 pedig osztható 3-mal! Háromszor! /Csak   nem az a bizonyos harmadszori leszületés ( és megszületés) amit a regressziós hipnózis során láttam, az egyik – természetgyógyász-- tanfolyam során?/
 
Döbbenten nézek B-re: arca csillog, szeme fényes — mintha csak egy másik dimenzióba járna, s úgy sugallná: „érted-e már”?
 
Percek múlva szólal meg újra:

− Nos? Honnan a sok 12?

− A csillagokból—felelem tréfásan. (Persze az Univerzumra        gondolok.) Azután a   tízesekre, meg a kettesekre !  Ebbe a 2x5 variáció is belefér! Kétszer. (+2) Mi több: még a 3x6 is!  /Párom 3. hó 6-án született – és még két családi barát is – ez is éppen három! Aztán a hozzátartozóim – anyagi ágon -- 75 évet éltek (megint a 12!) . Én pedig…

− Hagyd! A születésed    egy másik  téma— rándít a vállán,és egy bögre kávét nyom a kezembe.

− Mit tudhatok meg arról? -- fog el az incselkedés.

−Amire spirituálisan képes vagy! Illetve ami számodra meg van engedve! Mert vannak dolgok, amelyeket NEM TUDHATSZ MEG!

− Tudom… !

− Akkor meg nyugi! – folytatja jellegzetes,  stílusában. Kitöltöd a Lottót a visszatérő számaiddal –kacsint rám  huncutkásan, s máris meg van oldva minden rejtély!

− „Értettem”!—felelem nevetve és célba veszem az édes, illatos kávét.
 
XXXXXXXXXXXX

 
 
meg van engedve! Mert vannak dolgok, amelye − Tudod min gondolkodtam reggel, amikor próbáltam visszaszundikálni kicsikét? Mi ez a döbbenetes számismétlődés nálunk a családban?

Barátnőm (továbbiakban csak B.) bólintott azzal a jellegzetes, tisztánlátókra jellemző, bölcs, titokzatos, megnyugtató mosolyával:

− Majd rájössz, ha végigvezeted az „egészet”! – sugározta erre egész lénye, szó és hang nélkül, gondolatilag – azaz telepatikusan. Ábrándozz csak a csak csevegésünkről tovább…

− Oké. Akkor úgy folytatjuk, hogy tovább gondolkodom. Szóval… Ma  7-e van és Rezső névnap. 12 éve halt meg az Anyám ( a „második anyám”). Ő és Rezső Apám ikrek voltak. Édesanyám  12-ben született. Köztem és a bátyám között 12 év a különbség, a fia ennyivel fiatalabb nálam, a fiamat meg a másik unokatestvére előzte meg ennyi meg évvel! Aztán Nagyanyám Mária volt. A névnapján, szeptember 12-én volt a „kettős szülése”. Tehát 12-én születek… Csak a Mária nevet arra már az Édesanyám viselte. Így lett Irén. (És azért adott nekem is I betűvel kezdődő nevet—fűzöm tovább gondolatban a gondolatot).

-- És a 7-ről?—faggat mindentudó pillantással B. miközben cigarettára gyújt, lassan, jellegzetes mozdulattal. Mi jut eszedbe még?

-- Tudod, hogy 7-én születtem! 7 hónapra. (Bólint.) Gizella névnapkor. Így hívták az apai nagymamámat és 7-én született ő is. De melyik hónapban? Ki tudja? Nem mondta szegény apám sosem! (Én meg nem  kérdeztem, az igaz…)

-- 7-én, 7 hónapra-- meg 7 napra—neveti el magát B. hirtelen.

-- Lehet… Nem napokat számolt az Édesanyám—csak hónapokat! Az viszont megjegyezte mikor sírtam föl (0 óra 35 perckor)! Mindegy: marad  7 és a 8 (3+5)! 2 szám…. Felnézek hirtelen: 28?

--28 évesen szültem az első fiamat!  Ezekből áll a születési „száma”is! 82.08.02.!

--A kis  kettes … /8+2=10  8+2= 10  10+10=20  azaz 2/ mosolyog B. Majd  hirtelen elszomorodik:  ő mindenképpen a 2.!!!

 Bólintok. Tomi… ’80-ban… 08. 10-én hagyott itt. 8 hetes volt…  Aztán felsikítok:
 
-- NEM! 1+9=10  és másik szám is 10! 1-1!  Az 0!!! Aztán  a számsor újra… Szerencsére most szerencsésen! De akkor hol van a  folytatás? A harmadik gyermekemhez… 
Barátnőm érti – gondolatban a gondolatomat.

-- Számszerűen” ugye?— No segítek, de nem sokat!  Add össze a 7-et és a 8-at! (15,  azaz 1-es, 5-ös)…
Töprengek  egy pillanatig.

-- Hiszen akkor már másodszor jön elő az első évezred első száma…

-- Nézheted így is. Az eredmény jó lesz mindenképp.

-- Rendben, de akkor harmadszorra is elő kell jönnie!
B. felnevet.
-- Mondtam, hogy nem?
 
-- Akkor nézzem a kettes számrendszert?
 
-- Ha akarod.. Jut eszembe:tanultál olyat is? - dob be egy tréfát.
 
   Mosolygunk, cinkos pillantásokat váltva.

ket NEM TUDHATSZ MEG!

− Tudom… !

− Akkor meg nyugi! – folytatja jellegzetes,  stílusában. Kitöltőd a Lottót a visszatérő számaiddal –kacsint rám  huncutkásan, s máris meg van oldva minden rejtély!

− „Értettem”!—felelem nevetve és célba veszem az édes, illatos kávét.

 

    Mosolygunk. Cinkos pillantásokat váltva.

 -- Az 1-re!- felelem olyan „mindentudó” hangon. Erről beszéltem az előbb! Vagy  más megközelítésre gondolsz ?

Bólint.

--Akkor nézzük úgy, hogy 0+1+1=2 De mivel a három számjegy van: 3. Egymás mellett. Így 23! jön ki! 

Csak nézek. B. meg kuncog halkan.

 

--Igenis jól! – védem harciasan a magam "igazát”! A kisfiam -- már "nagyfiam" --'85-ben született, a bátyám névnapján! (május 23). Este, 9 óra, 3 perckor.                                                                                                                                                                              

−Tudom… ! Azért mondtam "csillagokat". Napot, Holdat ne mondjak? De mondhatom a Mars holdjait is:  Phobos és  Deimos...

Nevetünk. Tudjuk, hogy van egy határ: mikor mennyit mondhatunk.

 

−Akkor meg nyugi! – folytatja jellegzetes, stílusában. Kitöltöd a Lottót a visszatérő számaiddal –kacsint rám huncutul -- s máris meg van oldva minden rejtély!

--Rejtély???

--Vagyis ki hogyan látja, ki hogyan nézi... De maradjunk inkább a  főnyereménynél!

-- És azt mikor kapom meg?

-- Perceken belül!

Egymásra nevetünk. Tudjuk: most másról van szó!

S valóban. B. már hozza  is a gőzölgő, édes, finom illatos, tejszínhabbal tetézett,  csokireszelékkel megszórt,  "univerzális" kávét.