− Tudod min gondolkodtam reggel, amikor próbáltam visszaszundikálni kicsikét? Mi ez a döbbenetes számismétlődés nálunk a családban?

Barátnőm (továbbiakban csak B.) bólintott azzal a jellegzetes, tisztánlátókra jellemző, bölcs, titokzatos, megnyugtató mosolyával:

− Majd rájössz, ha végigvezeted az „egészet”! – sugározta erre egész lénye, szó és hang nélkül, gondolatilag – azaz telepatikusan. Ábrándozz csak a csak csevegésünkről tovább…

− Oké. Akkor úgy folytatjuk, hogy tovább gondolkodom. Szóval… Ma  7-e van és Rezső névnap. 12 éve halt meg az Anyám ( a „második anyám”). Ő és Rezső Apám ikrek voltak. Édesanyám  12-ben született. Köztem és a bátyám között 12 év a különbség, a fia ennyivel fiatalabb nálam, a fiamat meg a másik unokatestvére előzte meg ennyi meg évvel! Aztán Nagyanyám Mária volt. A névnapján, szeptember 12-én volt a „kettős szülése”. Tehát 12-én születek… Csak a Mária nevet arra már az Édesanyám viselte. Így lett Irén. (És azért adott nekem is I betűvel kezdődő nevet—fűzöm tovább gondolatban a gondolatot).

-- És a 7-ről?—faggat mindentudó pillantással B. miközben cigarettára gyújt, lassan, jellegzetes mozdulattal. Mi jut eszedbe még?

-- Tudod, hogy 7-én születtem! 7 hónapra. (Bólint.) Gizella névnapkor. Így hívták az apai nagymamámat és 7-én született ő is. De melyik hónapban? Ki tudja? Nem mondta szegény apám sosem! (Én meg nem  kérdeztem, az igaz…)

-- 7-én, 7 hónapra-- meg 7 napra—neveti el magát B. hirtelen.

-- Lehet… Nem napokat számolt az Édesanyám—csak hónapokat! Az viszont megjegyezte mikor sírtam föl (0 óra 35 perckor)! Mindegy: marad  7 és a 8 (3+5)! 2 szám…. Felnézek hirtelen: 28?

--28 évesen szültem az első fiamat!  Ezekből áll a születési „száma”is! 82.08.02.!

--A kis  kettes … /8+2=10  8+2= 10  10+10=20  azaz 2/ mosolyog B. Majd  hirtelen elszomorodik:  ő mindenképpen a 2.!!!

 Bólintok. Tomi… ’80-ban… 08. 10-én hagyott itt. 8 hetes volt… 

-- NEM! 1+9=10  és másik szám is 10! 1-1!  Az 0!!! Aztán  a számsor újra… Szerencsére most szerencsésen! De akkor hol van a  folytatás? A harmadik gyermekemhez… 

Barátnőm érti – gondolatban a gondolatomat.

-- Számszerűen” ugye?— No segítek, de nem sokat!  Add össze a 7-et és a 8-at! (15,  azaz 1-es, 5-ös)…

Töprengek  egy pillanatig.

-- Hiszen akkor már másodszor jön elő az első évezred első száma…

-- Nézheted így is. Az eredmény jó lesz mindenképp.

-- Rendben, de akkor harmadszorra is elő kell jönnie!

    B. felnevet.

-- Mondtam, hogy nem?

-- Akkor nézzem a kettes számrendszert?

-- Ha akarod.. Jut eszembe:tanultál olyat is? - dob be egy tréfát.

   Mosolygunk, cinkos pillantásokat váltva.

                                                          (folytatjuk)